Ez a könyv számomra fordulópont volt, amikor sok évvel ezelőtt, először olvastam.
Az egész gondolkodásmódomat elkezdte átalakítani... és most újra a kezembe került, hogy ennyi év távlatából, sok év tapasztalatával újraolvassam.
Aktuálisabb, mint valaha ...
A továbbiakban szeretném néhány gondolatát, részletét megosztani mindazokkal, akik kíváncsiak rá...

2010. október 18., hétfő

Nem megoldás az sem, ha lemondasz ...

"Áltatod magad, valahányszor elítélsz valamit, vagy lemondasz valamiről.
Valahányszor lemondasz valamiről, örökre hozzákötődsz a dologhoz, amelyről lemondtál.
... amikor elítélsz valamit, örökre hozzátapadsz. Amikor küzdesz valami ellen, örökre hozzákötődsz. Mindaddig, amíg küzdesz vele, erőt adsz neki. Annyi erőt adsz neki, amennyit arra fordítsz, hogy küzdj ellene. "Fogadnod" kell tehát a démonjaidat, mert amikor küzdesz ellenük, akkor erőt adsz nekik.
Amikor elítélsz valamit, hozzákötődsz. Az egyetlen módja annak, hogy kikerülj belőle az, hogy keresztülnézel rajta. Ne ítéld el, nézz keresztül rajta! Értsd meg valódi értékét, és nem lesz szükséged arra, hogy elítéld, vagy lemondj róla; egyszerűen megválsz majd tőle. De - természetesen - ha ezt nem látod, ha hipnotizált voltodban azt hiszed, hogy nem leszel boldog ez, az vagy amaz dolog nélkül, akkor megragadsz benne.
Ha megértenéd, egyszerűen kihunyna a vágyad iránta. Azaz: ha felébrednél, egyszerűen kihunyna a vágyad iránta!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése